(Ezt a “felnőttmesét” egy nyári Facebook játékunk, a NEVES(S) HAVER! ihlette. A 4 részes történetben a játék résztvevői által beküldött összes – közel 170!!! – babahaver név szerepel.) Bim-bam, bim-bam! Kezdődik az első óra. Ének. Bocizene édes-bús dallama után Menyú, a felhúzós zenélő játék ringatja majdnem álomba a haverokat – annak ellenére, hogy föl-le huzigálja a kapucniját és így mindig más arcát mutatja -, de Csigi uraság, a szilikon pohárjelölő csiga gyorsan megkocogtat egy poharat: – Ébresztő, hékás, ne aludjatok, gyakoroljuk inkább a szolmizálást! – mondja a kis stréber. Ekkor kiválasztanak maguk közül hét havert, akik rázendítenek A muzsika hangja egyik dallamára. (Ez volt a házi feladat, jobban mondva a táborba való belépő.) Padli, a sárkány, Puszinka, a tehenecske, Réni, a rénszarvas, Talpi-Kacsa, (H)úszós állat,…
(Ezt a “felnőttmesét” egy nyári Facebook játékunk, a NEVES(S) HAVER! ihlette. A 4 részes történetben a játék résztvevői által beküldött összes – közel 170!!! – babahaver név szerepel.) Bár a neves haverok erdei táborának jelszava így szól: „Éljen a tolerancia! Vegyüljetek!”, egyelőre észrevehetően klikkesednek a hasonszőrűek. Ott vannak például a medvék. Ők alkotják a legnagyobb csoportot. Benő Maci, MacMac, Motomaci, Brumika, Maszi, Nyunyó, Pizsi, Pelusmaci és Pupika, na meg Tedemaya Robbinson, aki a neve által az első pillanattól kezdve tiszteletet vívott ki magának, nem beszélve Medvegyevről, aki megállás nélkül brummog, de annyit, hogy már az első fél óra alatt lyukat beszélt Macóca, Sanyi és Csíkos Csabi – aki amúgy Kockás Peti unokatesója – hasába. Jancsimaci-Manójanó a mókamester, örökösen billeg-ballag, fetreng a földön és kelj-fel-jancsit játszik,…
(Ezt a “felnőttmesét” egy nyári Facebook játékunk, a NEVES(S) HAVER! ihlette. A 4 részes történetben a játék résztvevői által beküldött összes – közel 170!!! – babahaver név szerepel.) Érkezés után a haverok először regisztrálják magukat, majd bedobják névjegyüket egy nagy kalapba (a tábor végén nyereménysorsolás lesz!), és aztán szabad idejüket töltik egészen addig, amíg el nem kezdődik az első foglalkozás. Sanya és Mátyás, a két béka a patakparton brekegnek az élet folyásáról, miközben nem messze tőlük Citromcápa készül úszni a csermely cseppet sem mély vizében, de eszi, nem eszi, nem kap mást, az óceán tenger messze van! Sziszi, a kígyó is ott tekereg, csak el ne tekeregjen teljesen, mire kezdődik az első óra! Marcella, a sellőbarbi épp elsiklani próbál előle, de a nagy sietségben felsérti…
(Ezt a “felnőttmesét” egy nyári Facebook játékunk, a NEVES(S) HAVER! ihlette. A 4 részes történetben a játék résztvevői által beküldött összes – közel 170!!! – babahaver név szerepel.) A három kiselefánt, Lulu, Effi és Babár ormányát lógatva ül az egyik tölgyfa tövében. – Rám senki sem kíváncsi… – hüppögik kórusban. De miért ez a nagy búslakodás? Elárulom. A paparazzik, annak ellenére, hogy titkos a tábor helyszíne, mégis képesek voltak Bob Ludoshka után eredni (le is kapták a celebet!), a többieken viszont úgy átnéznek, mint az üvegen. És ha a kis ormányosok még azt is tudnák, hogy Afasz Ludoshka is nemsokára ideér! Nála ismertebb celebhaver talán a földön nincs… (Ők amúgy csak névrokonok.) Pedig a lesifotósok csodát láthatnának, ha kamerájukkal nemcsak a hírneves egyedeket üldöznék, hanem…
Amint meglát, felderül az arca. Tudom, hogy szereti a hangokat, a különböző magánhangzókat és hangfekvéseket, így köszönés után egyből duruzsolok neki, a szavakat lassan, nyomatékosan kiejtve. Nem is ejtve, ez könnyedséget feltételez, mintha kirepülnének a szavak a számból, de azok nem szárnyalnak, inkább nehéz léptekkel, megfontoltan cammognak ki onnan - a basszustól a szopránig - mindenféle hangfekvésben. „Na, és mit mond a vonat? „Si – hu – hu - hu, si – hu – hu - hu” Ezen a ponton az arcáról leolvasható megfeszített figyelem kacagássá szelídül, amitől én persze olvadozni kezdek, és folytatom a si-hu-hu-zást. Mikor már Hegyeshalomnál járhatok, kiszállok a vonatból, és a „ku – ko – ri - ca” szólammal lezárom az aznapi utazást. Persze ezt is legalább kétszer, háromszor megismételve, mert...
Mi az a baby mugging? A "baby mugging" - szó szerint "baba bögrézés" - egy számunkra új, de valójában már néhány éve indult amerikai fotós őrület a mamák körében. Angolul duplán vicces a kifejezés, mert a "mugging" rímel a "hugging" szóval, ami ölelést jelent. Az egész egy optikai csalódás: a képeken úgy néz ki, mintha a baba kikandikálna a bögréből, pedig valójában a bögre sokkal előrébb van a térben. A kép úgy készül, hogy a babát a földre vagy valamilyen sima felületre tesszük, egy bögrét tartunk elé úgy, hogy pocaktól lefelé eltakarja (mintha benne csücsülne), és gyorsan lefotózzuk, mielőtt még elunná magát ;-) Az első ilyen képet Ilana Wiles, amerikai mama-blogger, töltötte fel 2013 áprilisában egy Instagramon meghirdetett fotópályázatra. A fotónak akkora sikere lett, hogy 10 nap alatt 420 lájkot...
Tudod, melyik törvényről beszélek? Bizony, arról. Ne reménykedj benne, hogy amikor anya leszel, téged elkerül majd. Egy frászt! Murphy törvénye kőkeményen működik. Amikor kisgyereked van, kiváltképp. Óraműszerű pontossággal mindig akkor, amikor épp sikerül teljesen elfeledkezned róla, hogy egyáltalán létezik. Mert ugye ami elromolhat, az el is romlik. Nincs kivétel. Várod a barátnődet, hogy végre dumcsizzatok egyet, elkészülsz, felöltözöl. A babát már tisztába tetted, megetetted, már csak egy kis teát adsz neki. Utána megint büfiztetnéd, de mire a válladra teszed a pelust, őkelme már el is intézte a ruhádat. Baba a kiságyba, ruha lekap, ott állsz a szekrény előtt, és épp nyúlnál egy cucc után, amikor csöngetnek. Akkor veszed észre, hogy a melltartódon átütött a tej. Beleugranál egy ruciba, ám kiderül, hogy közel sem megy rád...
A humor a mi családunkban lételem. Humor nélkül nem élet az élet. Legalábbis én ebben a tudatban nőttem fel (köszi Anya és Apa!), és a pocaklakót is ebben a szellemben fogjuk felnevelni. Sok mindent nem tervezünk a neveléssel kapcsolatban, mert a gyakorló szülők mind állítják, hogy úgysem úgy lesz, ahogy mi azt most elképzeljük, de a humorból nem engedek. Előre leszögezem, hogy változatlanul egy felfoghatatlan csoda számomra, ami velünk történik, és hihetetlenül boldogan, izgatottan várom a nagy találkozást életem legújabb nagy szerelmével, de azért így a 40. hét környékén akadnak már bőven olyan pillanatok is, amiből egyszerűen lehetetlen nem viccet csinálni. És sokszor ez segít, legalábbis nekem biztosan. Éjjel 2 van éppen, és a mobilomba pötyögöm ezeket a sorokat. Felébredtem, forgolódtam az ágyban másfél órát,...