(Ezt a “felnőttmesét” egy nyári Facebook játékunk, a NEVES(S) HAVER! ihlette. A 4 részes történetben a játék résztvevői által beküldött összes – közel 170!!! – babahaver név szerepel.)
A három kiselefánt, Lulu, Effi és Babár ormányát lógatva ül az egyik tölgyfa tövében.
– Rám senki sem kíváncsi… – hüppögik kórusban.
De miért ez a nagy búslakodás? Elárulom. A paparazzik, annak ellenére, hogy titkos a tábor helyszíne, mégis képesek voltak Bob Ludoshka után eredni (le is kapták a celebet!), a többieken viszont úgy átnéznek, mint az üvegen. És ha a kis ormányosok még azt is tudnák, hogy Afasz Ludoshka is nemsokára ideér! Nála ismertebb celebhaver talán a földön nincs… (Ők amúgy csak névrokonok.)
Pedig a lesifotósok csodát láthatnának, ha kamerájukkal nemcsak a hírneves egyedeket üldöznék, hanem a többi neves haverra is odafigyelnének. De ezeknek bármit mondhat az ember!
Ez a tábor ugyanis egy igen különleges nyári erdei iskola. Ilyen csak egyszer van egy egész haveröltő alatt! Aki nem vétette el a jelentkezési határidőt, jogot szerzett a három napos táborban való részvételre. Olyan sokan jelentkeztek, hogy ki kellett terjeszteni az erdei iskola határait, hogy a nebulóhaverok kényelmesen elférjenek a terepen. Kerítést persze nem húztak fel, csak jelzésképpen masnit kötöttek a fák törzsére, így adván tudtára a haveroknak a tábor ideiglenes határait.
De nézzük csak tovább a történéseket! Vajon kik jöttek el, és mit csinálnak?
Korukra való tekintettel Cimpa, a rózsaszín párduc, Mumin Mama, Szörnyike, Cumpi és CsokiCsabi lett a segéd tanerő. Ők mindnyájan nagyon komolyan veszik feladatukat, ezzel együtt vidáman terelgetik a havernyájat.
Morzsolya Gyula Nyúl, a pedellus útba igazít, informál és segítséget nyújt a haverok ügyes-bajos dolgaiban, ám a guta ütögeti, amikor becenevén szólítják a nebulók.
– Neeeem, azt már nem! Nektek nem Morzsi Gyunyi vagyok, hékás!
Vagy, amikor egy haver levélkét csúsztat a kezébe:
– A nevem nem pontos jével íródik, a mindenit! Hát mit tanultok ti az iskolában?!
Csörgős lábú Julis jelzi az órák kezdetét és végét. Ő ugyanis csak egyszer-kétszer a levegőbe rúg, és hopsz, máris be- vagy kicsöngettek. Lábzsibbadás esetén CsörgőFáni helyettesíti.
Benny Blue örökösen a sipkáját csörgeti, ami teljesen megtévesztő. Rá is szólnak, hogy hagyja abba, mert még azt hiszik a haverok, kezdődik vagy épp véget ér egy óra. Bumszlival ők a legjobb jóbarátok, még a monogramjuk is azonos (BB), sőt, egyformán is öltözködnek. (Tuti kék a kedvenc színük).
Puszi pajti folyamatosan cuppog és hablatyol. „Szeretlek, szeretlek, szeretlek…”- persze mindezt angolul, ami kiváló nyelvérzékre vall.
– Jól van, jól van – szól rá kedvesen az egyik nevelő, Kófic. A manóbaba feje búbján közben mindhárom szál haja az égnek áll, vajon hogyan fogja lecsitítani a mohó szeretetvággyal küzdő havert.
– …akkor te OktoPuszival ülsz egy padban, jó? De nem ám megállás nélkül puszizkodni, előbb tanulunk kicsit, aztán jöhet a játék és a puszizás.
Ezt hallván PolipPali, aki amúgy egy igen színes egyéniség, teljesen maga alá kerül és lényegében belesárgul az irigységbe, mert a kis pink polipnőre ő már korábban szemet vetett.
Közben mindenki azon töri a fejét, hogy a táborlakók két azonos nevű haverját hogyan lehetne megkülönböztetni.
– Most akkor az van – szól Noddy, avagy Furcsa Fiú, a mindentudó haver, hogy az egyik magyarosítja a nevét, vagy egyszerűen számozzuk meg őket!
Mivel abban mindnyájan egyetértenek, hogy a névmagyarosítás nem vihető végbe egyik percről a másikra, a számozásban maradnak. A két haver így lesz Gülüke 1. és Gülüke 2.
Bagoly bácsi és Bagoly Benő épp a csodaszép, hófehér Hedvigről huhognak. Harry Potter hírneves baglya, a tojó jó csaj, mindkettő csapná neki a szelet. De a nagy kérdés az, hogyan lehet üzenni egy olyan bagolynak, aki ő maga hozza-viszi az üzeneteket?
A büfé előtt Fehér cici cica összevissza hadovál, miért kell neki – és csakis neki! – mindenképp Egér Elek, Elemér kisegér vagy a legkisebb egérke, Cin Cín mellé ülnie. Persze ekkor Zsivanyenkó macsek, a csapos közbeszól:
– Na, abból nem kapsz! …illetve kapunk – a végét csak nagyon halkan mormolja maga elé.
– Én is csak itt mérem az üdítőt, ahelyett, hogy a becsületes foglalkozásomat űzném – teszi még hozzá, de ezt már csak gondolatban.
CicaLeó nyáladzva szintén gyorsan rákérdez:
– Miért is nem?
– Ó, hát mert ismerjük a dörgést! – szól közbe az egyik szervező, a duci Zsizsi, majd odafordul egy kék haverhoz, akinek sárga kendő van a nyakában:
– Poli-moli, te az élelemről fogsz gondoskodni. Már úgyis van szakácssapkád, tessék, itt van a spejz kulcsa.
A haver erre a szóra a narancssárga kulcs után nyúl, és felelőssége teljes tudatában iszkol el az éléskamra irányába.
Bobó, a banán közelébe – na ó az, akinek mindenki azt mondja, megzabállak! – Majmó, a majom furakszik, meg ott nyomul persze Cukkosmukk, Mókaficek és Nyunyu, a három emberszabású is, de Jum(i)pilla, a szemfüles tapsifüles azonnal megállítja őket.:
– Ami sok, az sok! Nem lehettek karnyújtásnyira a banántól, hiszen a gazdik ígéretet kaptak, hogy itt nagyon fognak vigyázni mindenki testi épségére. Ha megszelídültetek, szó lehet a közeledésről, persze eleinte akkor is csak szigorú felügyelet mellett.
Erre már Karcsi, a róka is felkapja a fejét:
– És ki fog megszelídíteni? Itt van a kis herceg?! – csillan fel a vörösbundás szeme, miközben sandán les a mellette elviharzó kis csapatra.
Ott csapkodja szárnyát Hápá kacsa, Manat, a kis kakas és Pötyi gúnár. A csoport negyedik tagja, Kuku, a tukán kevésbé izgatja a ravaszdit, azonnal leveszi, hogy Amerikából való (na meg a csőre is piszok vastag), és semmiképp nem bonyolódna nemzetközi jogi ügyekbe.
– Nem, a kis herceg speciel pont nincs itt, de olyan nagy vehemenciával adta tovább sokaknak az általa alaposan elsajátított megszelídítés tudományát, hogy ne félj semmit, meg leszel szelídítve. Bízz bennem, csillagom – de ezt már Holdúrfi mondja, aki sárga, kiflikaréj testére álmodja a rókát a többi csillag mellé.
(folyt. köv.)
Jutka
Mommy Mia