Amióta először olvastam Lázár Ervin mesehőséről (és ez nem tegnap volt), számtalanszor eszembe jutott Dömdödöm. Érzésem szerint Bambara mostantól ugyanerre a sorsra jut. Napok óta morzsolgatom a szót: Bambara.
Bár Bambara nem mesehős, hanem egy többek között Maliban élő népcsoport és az általa beszélt nyelv elnevezése, a magyar fül akár mesehősnek is érzékelheti. És tényleg mesés volt, a Bambara hotelben töltött idő alatt valósággal mi éreztük magunkat mesehősnek egy afrikai négyszögletű kerek erdőben.
A Szabin a mami tábor összes többi résztvevőjétől is csak pozitív visszajelzést kaptunk. Mindenki egyaránt szuperlatívuszokban beszélt a szervezésről, a szállodáról, a környezetről, a programokról és a szobába bekészített exkluzív Mommy Mia meglepetés dobozról. Valóban felhőtlenül telt el a két napos tábor sok nevetéssel, zenével, mini disco-val, sétával, lubickolással, evéssel, ivással, Bizsuval, a szurikátának beöltözött naaagy plüss állattal és társával – akik persze „csodák csodájára” mozogtak, beszéltek és mókáztak a kicsikkel. Igaz, hogy inkább aktív pihenés volt ez, mint passzív, de ki cserélné el kisgyereke vagy unokája örömét egy nyugodt, laza láblógatásra? :)
Az afrikai motívumokkal díszített szálloda, a gyerekbarát módon felszerelt szobák, a kivétel nélkül mindig udvarias alkalmazottak, a hotel parkjában felfedezésre váró, rejtélyekkel teli gyerekparadicsom, a gyönyörűen ápolt gyep, a hotel épületében levő játszósarkok, a bármikor megleshető négytagú szurikáta család, a bent és kint is csobbanásra csábító medencék, a fenomenális ételek külön-külön is, együttvéve meg pláne arra az elhatározásra juttatták a Szabin a mami szervezőit, hogy ennek bizony folytatása lesz.
Leírni és olvasni róla persze egészen más, mint átélni. Minden kiruccanásban, utazásban az a jó, hogy lelkiekben már előre készülsz rá, majd élvezed az ottlétet, utána pedig jó szívvel emlékszel vissza az ottani élményekre, miközben egyre több apró mozzanat jut eszedbe.
Nekem az egyik ilyen kedvencem a szenegáli „mindenes fiú” szólója volt, ami rögtön az első nap délután borzongatott meg. Kiszaladtam az erkélyre, vajon honnan jön ez az irtó klassz afrikai zene. Képzeld el, hogy szikrázóan süt a Nap, a srác pedig ott ül nem messze az erkélytől a zöldellő fűszőnyeg szélén, előtte – tőle tudom – egy djembe nevű dob, és mintha párbeszédet folytatna a medencéknél csobogó víz hangjával, két kezével briliáns ritmusképleteket varázsol elő a hangszerből.
Most pedig képzelj magad elé egy éttermet – etetőszékekkel, babatányérokkal és –tálkákkal, partedlikkel -, ahol a svédasztalos ételek igazi kulináris élvezetet okoznak nem csak neked, de babádnak is. A picik számára a szálloda külön gyerek menüsorról gondoskodik, persze az aprónép rendesen bele-belekóstol a felnőttek étkeibe is. (Hanna például folyamatosan dézsmálta a tányérunkra tett falatokat.) Nem taglalom most az étlapot, de az tény, hogy a változatos és fantáziadús hideg előételek és desszertek verhetetlenek.
Ha nem voltál a májusban debütált Szabin a mami táborban, a következőre próbálj meg eljutni, csak ajánlani tudom!
Ha voltál, úgyis ott leszel. :)
Jutka