Neves haverok az erdei táborban (egy lesimegfigyelő tudósítása) 4. rész

mommy_mia_blog_neves_haverok_4(Ezt a “felnőttmesét” egy nyári Facebook játékunk, a NEVES(S) HAVER! ihlette. A 4 részes történetben a játék résztvevői által beküldött összes – közel 170!!! – babahaver név szerepel.)

Bim-bam, bim-bam! Kezdődik az első óra. Ének.

Bocizene édes-bús dallama után Menyú, a felhúzós zenélő játék ringatja majdnem álomba a haverokat – annak ellenére, hogy föl-le huzigálja a kapucniját és így mindig más arcát mutatja -, de Csigi uraság, a szilikon pohárjelölő csiga gyorsan megkocogtat egy poharat:

– Ébresztő, hékás, ne aludjatok, gyakoroljuk inkább a szolmizálást! – mondja a kis stréber.

Ekkor kiválasztanak maguk közül hét havert, akik rázendítenek A muzsika hangja egyik dallamára. (Ez volt a házi feladat, jobban mondva a táborba való belépő.) Padli, a sárkány, Puszinka, a tehenecske, Réni, a rénszarvas, Talpi-Kacsa, (H)úszós állat, a hordozókendő vízidinoszaurusz, Manka és Kismanó hevesen jelentkeznek, hogy ők bizony megtanulták: dó-mi-mi, mi-szó-szó, ré-fá-fá, lá-ti-ti… És tényleg megtanulták!

Az óra végére a haverok egytől-egyig úgy fújják a Kodály-módszer egyik sarokkövét, a relatív szolmizálást, mint a kisangyalok! És bár lehet, hogy ezt csak én látom így, de mintha boldogabbak is lennének, mint a foglalkozás kezdetekor.

Kis szünet következik, majd becsörgetnek biológia élővilág órára.

Mindenki kissé izgatott lesz, amikor Guru, a kenguru egy kifeszített, nagy, fekete lepedő előtt állva – mint egy színpadon – közli, hogy a társaság most két IGAZI állattal fog közelebbről megismerkedni, a kutyával és a macskával. A haverok már hallottak ezt-azt erről a két négylábú élőlényről, így bizony van, akinek e szavak hallatán azonnal inába száll a bátorsága, de olyan is akad, aki meg se rezzen e közlésre. Persze látszik rajta, hogy csak erőből vág pókerarcot.

Lehull a lepel, és láthatóvá válik Mangó, a menhelyi kutya, amint farkát csóválva szép nyugodtan heverészik a placcon. De hol a macska? Sajnos róla már csak egy kép lóg az egyik faágról, alatta kis mécsessel. Szegény Pa(macska) már nem tudott eljönni a táborba, mert időközben elhalálozott. Egy perces néma gyász után folytatódik az óra.

A haverok fegyelmezetten szívják magukba a sok tudást, ami leginkább Gógyitól, a kék zsiráftól ered, aki többször is oda-odapillant a nyakát nyújtogató Nyunyura, a zsiráfbébire. Csak akkor lesz némi mozgolódás, amikor az emlősökre és az elevenszülésre terelődik a szó, mert bár Icci és Ordító, a két tigris kihúzza magát, Platyi, a kacsacsőrű emlős elpityeredik.

– Nem is igaz… igenis vannak tojásrakó emlősök is… – hüppögi a Platypus, akinek egyébként majd a másnapi latin órán lesz feladata, de ezt már nem hagyhatja szó nélkül.

A szünet után következik a harmadik óra, a testnevelés.

A haverok egy része kisebb lökdösődés után két csoportra oszlik. Készülnek a kötélhúzásra. Az egyik oldalon Pipó, Kispajti, Szöszgyöngy, Bleb, Csidi, Macica, Muki, Floki, Maszat és az enyhe identitás-zavarral küszködő Paráf állnak egymás mögé, a  másik oldalon pedig Bláp, Dubidú, Cini, Ciszi, Hajbók, KomiszKormi, Hunceróka, Frakírka, Moncsicsi és Monyó, alias Hétszünyü Kapanyányi. A két csapat vezetője Pöttyös Palkó (Panni kisöccse) és Maszat Marci.

Míg ők keményen küzdenek a kötéllel, a többiek labdajátékokban vesznek részt. A kosárlabdánál tolonganak a legtöbben. A két csapatkapitány, Csücsük és Bütyök alig bírnak rendet tartani a nagy felbolydulás közepette.

Miután jól kimozogták magukat a haverok, kezdődik a mai utolsó óra, az irodalom, egy kis földrajzzal fűszerezve.

A foglalkozáson mindenki mond egy olyan mesét vagy regényt, esetleg verset, ami róla szól. Még hogy mond?! Egymás szavába vágnak! Aztán leragadnak Jeromosnál, a beszélő kutyánál és testvérénél, Mihálynál, az éneklő kutyánál. Azok a haverok, akik nem ismerik e történeteket, szájtátva hallgatják a sztorikat.

Szóba kerül A dzsungel könyve is. A nebulók közben a térképen követik a helyszíneket: hol élt az amerikai Jack London és a Nobel-díjas angol író, Kipling, és persze azt is, merre van India.

Az óra vége felé, amikor épp a szereplőkről esik szó, toppan be a táborba Szegényke, a naaaagy tigris, mire mindenki befogja a bagólesőjét. Akkora lesz a csönd, hogy szinte harapni lehet. A hatalmas állat méltóságteljesen nyújtózik el a fák karéjában, elfoglalva az erdei tábor majd’ felét.

– Hmm… máris összehúzzuk magunkat – suttogja reszketve, nagy egyetértésben az összes haver, a pedellussal az élen. Ki más is jutott volna az eszükbe most, mint Sir Kán??

Ebben a pillanatban pottyan le a tigris fejére egy szélfuvallattól megbillenő faágról (de az is lehet, hogy a Kukac komák kukacoskodása miatt rebbent meg az ág) Almarci, a zöld alma, majd rögtön utána Kujeje, a fehér plüsstakaró száll alá és burkolja be puhán a dúvad fejét, aki nyomban felbődül. Mindenkiben megáll az ütő.

A nagy testű lomha mozdulattal feláll, lerázza magáról a takarót, felhúzza a szemöldökét, lassan körbenéz, majd… akkorát hahotázik, hogy belerázkódik a fák lombkoronája, a patakok vize hullámverésbe kezd, és az egész erdő egyszerre visszhangozza a nevetést, amihez a haverok közül egyre többen csatlakoznak.

A neves haverok szép lassan összehaverkodnak, és már az erdei tábor első napján rájönnek, hogy a békés egymás mellett éléshez elengedhetetlen a tolerancia, meg egy kis humor sem árt.

Így már nyugodt szívvel hagyom őket magukra.

(vége)

Jutka
Mommy Mia