Tevejárás és társai

…muskotályzsályás borogatás, ülőgumók öklözése, nyolcasok, mélyguggolás, AÉÍ, paciprüszkölés, aranyfonál légzés, és még sorolhatnám. Sokaknak biztosan ismerősek ezek a kifejezések, akinek viszont nem, most valószínűleg tágra nyílt szemekkel pislog, hogy miről hadoválok itt össze-vissza.

Hónapokon át jártam kismama jógára, a férjemmel részt vettünk egy szülésfelkészítő workshop-on, valamint egy szülőpozíciós jógán is, és ezen alkalmakkor ismertük meg a fenti vajúdást könnyítő technikákat, légző gyakorlatokat.

Lekopogom, eddig minden flottul ment. Szerencsésnek mondhatom magam, mert még csak hányingerem sem volt az első időszakban, eszméletlenül élveztem a pocakos létet, a babának is és nekem is minden eredményünk már-már gyanúsan tökéletes volt.

Aztán másfél hete történt valami, valami olyan, amire egyáltalán nem számítottunk. Változatlanul mindenki jól van és egészséges, csak az a bizonyos nap, amit már annyiszor elképzeltünk, na, az a nap, az az egyetlen nap, lehet, hogy picit másképp lesz.

Feje tetejére állt a világ, illetve pont hogy nem, és ez az, ami lelkileg eléggé megvisel. A mi kicsikénk ugyanis kényelmesen csücsül ideiglenes luxus apartmanjában így a 37. és 38. hét határán is, és egyelőre esze ágában sincs befordulni. Medencevégű fekvés. Most éppen ez a kifejezés van címlapon…, no meg a császár.

mommy_mia_blog_tevejaras_es_tarsai.jpg

Annyira hihetetlen, hogy míg egyesek – csak úgy, mert úgy döntöttek, tehát nem azért, mert orvosilag indokolt – mélyen a pénztárcájukba nyúlnak egy programozott császárért, nekem, aki szeretné végigcsinálni, átélni, megismerni azokat a bizonyos határokat, azaz természetes úton világra hozni ezt a csöppséget, jelen állás szerint alapból ezt dobja a gép.

Tudom, hogy az a lényeg, hogy a baba jól van.
Tudom, hogy pikk-pakk túl lennénk rajta.
Tudom, hogy azzal csak rosszat teszek, ha ezen görcsölök.
Tudom, hogy rengetegen szülnek császárral.
Tudom, hogy egy viszonylag apró vágás.
Tudom, hogy még az utolsó pillanatban is befordulhat.
És tudom, hogy oka van, ha esetleg mégsem…

De egyelőre marad a bizonytalanság, mi pedig igyekszünk megbarátkozni a helyzettel. A nevem már egy határidő naplóba is bekerült, egy keddi napra, reggel 7 órára. Így már csak reménykedhetünk, hogy a kisasszony meggondolja magát, és nem hiába tanultuk meg a bejegyzés elején említett furcsa nevű technikákat.

Egy hónap múlva valószínűleg már csak halvány emlék lesz ez a pár hét, de most nagyon nehéz a várakozás.

Volt már közületek valaki hasonló helyzetben?

Kata
Mommy Mia

(A kismama fotóimat Jaksa Tímea készítette, akit tiszta szívből ajánlok mindenkinek)

7 hozzászólás

  • Szia, nálunk is a legvégén fordult be! Próbáld megemelni a medencédet, tegyél alá párnákat, vagy térdelőtámasz, fej lefelé. Még simán befordulhat, ha meg nem, lehet hogy oka van, akkor szerintem nem is jó erőltetni… nem kell menned a kórházba UH-ra? Ott meg szokták próbálni megforditani, mielőtt eldől a császár, bár nekem ez nem annyira szimpi megoldás… kitartás!!!! Minimo

  • Ugyanígy jártunk, nagyon szerettem volna rendesen szülni. Így utolsó percig bíztam benne h befordul, szinte tudomást sem vettem a császár lehetőségéről, de műtét lett a vége. Persze jó volt túl lenni rajta, de engem eléggé megviselt. Azt éreztem napokig, hogy szétszakítottak minket. (Persze ebben benne volt, hogy a műtét után 4 órán át nem hozták oda hozzám a babám és a szoptatásban sem segítettek) nem riogatni akarlak, de nekem a műtét után nagyon fájt a seb, mozogni alig bírtam, rossz érzés volt, hogy nehezen tudom a babámat ellátni. Készülj fel rá lelkileg, hangolódjatok rá a babáddal és akkor jobb lesz.

  • Szia Kata!
    Én is 37 hetes kismama vagyok. Kb. 2 hete nálunk is ez volt a helyzet… megijedtem és kérdeztem a dokit, mit tehetek… Ő azt válaszolta, ne akarjak semmit se csinálni, valamiért így jó a Kicsinek… Aztán végül próbáltam ezt elfogadni, de azért mondogattam a Babámnak, hogy helyezkedjen úgy ahogy neki jó, de ha úgy is kényelmes, akkor inkább forduljon szépen vissza fejjel lefelé, ahogy eddig is volt. :) És most jól fekszik. :) Azért én is próbálok minden eshetőségre felkészülni lelkiekben. De bízom benne, hogy összhangban vagyunk és természetes úton jön világra. Nyugodj meg, minden úgy van, ahogy Nektek a legjobb! :) Bízz Magatokban, biztos, hogy figyel Rád a Kisasszony! ;)

  • @Minimo Boldogbaba: Szia Minimo! Nagyon köszönöm, hogy írtál! Képzeld, ma délelőtt voltunk mindenféle vizsgálaton, köztük UH-n is, és nálunk is befordult a pici. Még mindig nem tértünk magunkhoz, óriási az öröm! :-) Ennél szebb ajándékot el sem tudok képzelni idén karácsonyra. A térdelőtámaszt egyébként csináltam párszor az elmúlt másfél hétben, plusz folyamatosan mondogattuk a babónak, hogy mi lenne a helyes irány :-)
    A mesterséges befordítósdiról pedig annyit, hogy az nekem sem szimpi megoldás, mert az ugyancsak egy olyan beavatkozás, ami nem természetes, és lehet, hogy kifejezetten rossz élmény a pocaklakónak. Köszönöm még egyszer a biztatást! Kellemes ünnepeket Neked és a családodnak! :-) ~Kata

  • @Hellgu88: Szia Hellgu! Neked is nagyon köszönöm, hogy írtál, bár sajnálattal olvastam a Veled történteket. Nem csodálom, sőt teljes mértékben megértem, hogy ennyire megviselt ez az egész :-( Nálunk bármennyire is hihetetlen még, de a mai napra fordult a kocka, és a baba is. A CTG után egy UH-t is csinált délelőtt a doki, és konkrétan majdnem elsírtam magam örömömben, mikor kiderült, hogy a pici felvette a tökéletes pozíciót. Így a programozott császárról azonnal ki is húzták a nevem, szóval most újra sínen vagyunk. Remélem, nem tréfál meg minket többször a kishölgy, és már így marad addig a bizonyos napig :-) Nagyon boldog karácsonyt Neked és a családodnak! Nekünk most már tuti az lesz :-) ~Kata

  • @kiraka®t: Szió! És IGEEEEN! Figyelt rám, illetve ránk. Karácsony miatt csütörtök helyett ma kellett mennünk vizsgálatokra, és a CTG után UH-t is csináltak. Na ezt az UH-t sem fogjuk elfelejteni soha (nem mintha a többit igen …haha :-)). Konkrétan alig hittem el, mikor a doki a monitoron mutatta a férjemnek, hogy ott van lent a pici buksija. Elképesztő, felfoghatatlan, fantasztikus! :-) Úgyhogy mostantól együtt izgulhatunk, hogy Nálatok és nálunk is maradjon már így minden. Első csemete szintén vagy már tapasztalt szülők vagytok? És Te hogy bírod így a finisben? Én napról napra egyre nehezebben, de most nagyon feldobott ez a hír :-) További jó babavárást, és nagyon boldog karácsonyt Nektek! :-) ~Kata

  • @Mommy Mia: de örülök!!! :) ezek a hormonok… képes vagyok most is elpityeredni magam örömömben!!! :) :) :) Nálunk is első baba, minden nap izgalom és boldogság! :)
    Azt hiszem egész jól bírjuk, figyelünk egymásra a kis Gézengúzzal. :D
    Nektek is nagyon Boldog Karácsonyt! Kíváncsian várom majd a blog folytatását! :) ~ Andi

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..